​SZAKMAI BESZÁMOLÓ

​​

1. A mobilitás főbb adatai

A mobilitás célországa: Olaszország

A választott kurzus helyszíne: Otranto, Scuola Porta d’Oriente

A mobilitás időtartama:2016. július 11-15.

2. A mobilitás céljai

Elsődleges célom a kurzuson való részvétellel a nyelvi fejlődés volt, az állandóan fejlődésben lévő nyelv újdonságainak megismerése, a nyelvgyakorlás. Ezenkívül bíztam benne, hogy módszertani ötlettáramat is gazdagíthatom, hogy új módszereket, ötleteket kapok mind a képzőintézménytől, mind a kurzuson résztvevő  kollégáktól. Az is örömmel töltött el, hogy egy olyan városban, olyan tartományban vehetek részt a tanfolyamon, amit még nem ismerek, tehát lehetőségem nyílik szélesíteni az olasz kultúrával, történelemmel, földrajzzal kapcsolatos ismereteimet, ami a diákok motiválásának nagyon fontos eszköze.

Volt még egy célom, partneriskolát keresni diákjaink számára, vagyis egyfajta próbakurzusnak is tekintettem ezt az egy hetet, körülnéztem a környéken, a városban, hogy milyen lehetőségeket kínál egy diákcsoport számára. Ezzel kapcsolatban a képzőintézmény vezetőjével felvettem a kapcsolatot, ő nem zárkózott el egy diákok számára szervezett nyelvtanfolyamtól, és megbeszéltük a lehetőségeket.

A kurzuson való részvétellel igazolni kívántam elkötelezettségemet a szakmai fejlődésem iránt, és az élethosszig tartó tanulás mellett kívántam hitet tenni, ezzel is példát mutatva diákjaimnak, kollégáimnak.

 

3. A mobilitás tapasztalatai

 

Az Otrantóban töltött hét mind szakmailag, mind kulturálisan elérte célját. A Scuola Porta d’Orientében eltöltött 25 óra gazdagította a szókincsemet, kulturális ismereteket nyújtott, módszertani ötleteket adott, valamint a magyar anyanyelvűek számára oly nehéz nyelvtani kérdéseket (kötőmód, igeidők egyeztetése) segített áttekinteni.

Hétfőtől péntekig délelőttönként 5 órában voltak a foglakozások, kiscsoportban, a délutánokat pedig Puglia megismerésére használtam f

​

1.nap

A megismerkedés után a résztvevő kollégákkal és a tanfolyam vezetőjével közösen alakítottuk ki a hét programját. Mindenki felvethetett őt érdeklő témákat, illetve ami a tanításban nehézséget jelent számára.

Az első témaként Puglia történelmével, hagyományaival ismerkedtünk meg, kiemelten pedig a tarantismo fogalmával és az ehhez kapcsolódó népzenével és a pizzica nevű tánccal. Megnéztünk egy a témához kapcsolódó rövid dokumentumfilmet is, amit egy nápolyi antropológus készített.

Az órák második felében a passato remoto használatának néhány aspektusát vettük át.

Délután megnéztem Otranto nevezetességeit, az 1088-ban felszentelt katedrálist, amely Puglia egyik legtekintélyesebb katedrálisának számít, a XII. századból szinte sértetlenül fennmaradt mozaikpadlójával, valamint a bizánci, szintén XII. századbeli Szent Péter templomot, ahol a legenda szerint Szent Péter először prédikált olasz földre érkezve. A kis templom ékességei az eredeti bizánci freskók. A reneszánsz stílusban épült aragóniai vár, bár méretét tekintve jelentős, és uralja a város látképét, az előbb említett templomokhoz képest csekély művészeti értékke

 

2.nap

A nap témája nők társadalomban elfoglalt helye, szerepe, ennek változásai az etruszkoktól napjainkig. A beszélgetés kiindulópontját Fabrizio de André: Bocca di rosa című dala adta. majd Tornatore Maléna című filmjének néhány részletét elemeztük a női szerep szempontjából.

A grammatikai részben a congiuntivo (kötőmód) speciális eseteit vettük át. Ez az az anyagrész, amit nem lehet elégszer gyakorolni, és mindig vannak újabb és újabb szempontok a használatával kapcsolatban. Valójában egy átlag olasz nyelvhasználatában is gondot jelent.

Délután az előző napi országismereti anyaghoz kapcsolódóan indultam kirándulásra. Elmentem Galatinába, valamint Melpignanóba, ahol évente megrendezik augusztus utolsó hetében a legnagyobb salentói népzenei fesztivált, a Notte della Tarantát. Galatinában megnéztem a Szent Pál kápolnát ahol az előző nap látott dokumentumfilm játszódott. A hagyomány szerint Szent Pál a város lakóinak ittjártakor mindenféle mérges állat csípésével szemben védettséget ajándékozott. A kápolnának inkább csak történelmi érdekessége van, szemben az Alexandriai Szent Katalin bazilikával (XIV.sz.). Ebben az időben a Salentói-félszigeten még erőteljes a görögkeleti egyház jelenléte, ezért VI. Orbán pápa a ferenceseket küldte Galatinába a római katolikus hit terjesztésére. Az épületen a román stílusjegyek mellett már megjelennek a gótikus elemek is, de ami igazán lenyűgöző az a belső tér, a freskókkal gazdagon díszített templombelső. Azt mondják, az Assisi bazilika után a legdíszesebb templom a galatinai. A kitrándulás során még útba ejtettem Soletót is, ami egy bűbájos kisváros, egyike annak a kilenc településnek, ahol a griko dialektust beszélik, ezzel is emlékeztetve arra, hogy a Salentói-félsziget, az ősi Salentó a Magna Graecia része volt, uralkodtak itt a krétaiak, de őket megelőzően a japigok, messapicusok is. Ennek a civilizációnak a nyomait őrzik Puglia útjai mentén vagy az olajligetekben lépten nyomon felbukkanó menhirek és dolmenek. Ezek a megalitikus építmények valószínűleg útjelző oszlopok (menhir) illetve temetkezési helyek (dolmen) voltak. A Soletóban található Chiesa di Santo Stefano (XIV. sz) egyhajós kis templom bizánci freskóival méltó párja az otrantói Szent Péter templomnak.

       

3.nap

Nagyon érdekes feladattal indult a nap. Barilla reklámokat véve kiindulópontnak előbb kiscsoportban, majd közösen beszélgettünk a család szerepének változásairól az olasz társadalomban. Nagyon ötletes, a saját munkámban is jól használható táblázatot kellett kitöltenünk a reklámfilmek alapján.

A foglakozás második felében tovább folytattuk a congiuntivo használatának áttekintését, a speciális eseteket, valamint példákat néztünk arra, hogy a társadalomban zajló változások hogyan hatnak a nyelvre és hogyan jelennek meg. Jó példa erre, hogy a polgármester szó ’sindaco’ csak hímnemben létezett az olaszban, mígnem Torinóban és Rómában is nő nyerte el a polgármesteri széket, és megjelent a nyelvben a ’sindaca’ szó, alkalmazkodva a változásokhoz.

Délután Gallipoliba kirándultam. Ez a város is magán viseli az alapító görög telepesek keze nyomát, már maga a név is a görög Kalé Polis (szép város) szóból származik. Fekvése nagyon érdekes, az óváros egy kis szigeten fekszik. A szigetre vezető híd lábánál található egy Fontana Greco (görög szökőkút), a görög mitológiából vett elemekkel díszítve. A híd másik végén emelkedik egy Anjou- erőd. A sziget körbejárható, a belső kis utcákban pedig arab stílusú házak sorjáznak. (case a corte). Puglia kincse az olívaolaj; ma már nagyipari a feldolgozás, de számos kisvárosban lehet találni olajfeldolgozó műhelyeket, nekem itt Gallipoliban sikerült megnéznem egyet. (frantoio) A földalatti teremben régi eszközöket, eredeti berendezéseket és az olívaolaj előállítását bemutató kiállítást lehetett megnézni. Még arra is maradt időm, hogy a tengeri múzeumot is megnézzem, valamint a halpiac nyüzsgő világába is bepillantást nyertem.

 

4. nap

A foglakozás civilizációs részében a modern társadalom problémáival foglakoztunk, és ami jellegzetesen olasz, a maffia szerepével, illetve a maffia megjelenésével a pugliai társadalomban. A témát TV híradórészleteken, illetve irodalmi alkotásokból vett részleteken keresztül dolgoztuk fel. Ahhoz, hogy a maffia működését megértsük, az olasz ember mentalitását kell megismerni. Ehhez ismét egy Fabrizio De André dalt választott a tanfolyam vezetője., a Don Raffae’ címűt. A dal feldolgozásához egy kicsit a dialektológiába is bepillantást nyertünk.

A grammatikai óra a si impersonale és si passivante megkülönböztetése és használata körül zajlott.

Otranto Itália legkeletibb városa. ezen a délutánon még egy leget szerettem volna megismerni, az olasz szárazföld utolsó települését, Santa Maria de Leucát. A finibus terreae-nek nevezett településnél folyik össze a Jón- és Adriai tenger, ezt egy világítótorony is jelzi. Leuca zarándokhely is egyben, a XVIII. századi szentélye egy Minerva kultusznak szentelt antik templom maradványaira épült. Az út Otrantóból Leucába a sziget keleti partján vezet, így lehetőségem nyílt néhány barlangba is bejutni, melyek a talajerózió miatt alakultak ki. Ezek közül is kiemelkedik a Grotta Zinzulusa, egy cseppkőbarlang. A zinzuli szó pugliai dialektusban jelenti a rongyfoszlányszerűen lógó cseppköveket. Rövid csónakázás vezetett a Grotta Azzurrához, (kék barlang), amely a nevét a sziklákon visszatükröződő kék színéről kapta, de méretét tekintve meg sem közelíti capribéli társá

 

5.nap

Az utolsó nap témája a gasztronómia volt. Ez mindenki érdeklődését felkeltette, és ez az a téma, amellyel a diákokat is jól lehet motiválni. Beszéltünk a fast food és slow food különbségéről, a slow food kritériumairól. A tanfolyamvezető megismertetett bennünket a pugliai konyha nevezetességeivel, és a foglalkozás végén mi magunk is készítettünk durumlisztből és vízből (a hagyományos pasta alapanyagai) orecchiette (fülecske) formájú tésztát, ami Puglia legjellegzetesebb tésztája. Annyira egyszerű volt, hogy elhatároztam, ezt én is el fogom készíteni a diákokkal tanórán. Talán ez volt az az óra, amikor a legtöbb ismeretlen szó került elő, de ez talán érthető is, hiszen sok dialektusból származó szó van a gasztronómiában. Ezenkívül szólásokkal is foglakoztunk, amelyek az ételekkel állnak kapcsolatban.

A nyelvtani egységben a kötőmóddal foglakoztunk, amikor a főmondatban áll, és jutott még egy kevés idő az igeidő-egyeztetés eseteit átnézni.

Délután Leccébe kirándultam. Leccét Dél-Itália Firenzéjének is szokták nevezni. A város környékén puha mészkő lelőhelyek találhatók, ez a sárgás-fehér kőzet jól faragható, ezért előszeretettel használták az építkezések során. Ez adja a város egységes arculatát. A görögök alapította város szinte minden korból őriz emlékeket. Nagyon jó állapotban maradt fenn egy római kori amfiteátrum, mellette látható egy oszlop, amely a Via Appia végét jelezte (Brindisiből került ide), közvetlenül az oszlop mellett egy reneszánsz loggia, számos templom, reneszánsz paloták, püspöki palota. A katedrálist a XII. századba kezdték építeni, de a XVII-ben átépítették, átalakították, barokk stílusjegyeket visel. És az elmaradhatatlan várkastély erődített tornyokkal, hogy megvédjék a várost a támadásoktól. Helyi hagyomány Leccében a papírmasé figurák készítése. Vízből, papír-és rongydarabokból, ragasztóból készítettek szobrokat elsősorban felvonulásokra, körmenetekre, hiszen a hosszú úton könnyebb volt ezeket a figurákat cipelni, és az előállításuk is olcsóbb volt. A várban létezik a Cartapesta –kiállítás, de sajnos ottjártamkor zárva volt.

 

Összességében pozitív tapasztalataim voltak az ott töltött hétről. A kurzus jó volt, elmélyítette ismereteimet a mai olasz valóságról, sok új információhoz jutottam. Az ott szerzett ismereteket használni tudom a továbbiakban. Jó hatással volt a nyelvhasználatomra, hiszen állandóan anyanyelvi közegben mozogtam. A város, a tartomány történelmi helyzetéből adódóan is nagyon befogadó közeg, erről valamelyik órán beszélgettünk is a menekült kérdés kapcsán, hiszen a tanfolyam résztvevői között belga és osztrák hallgató is volt, valamint egy dán tanárnő, aki menekülteket tanít otthon. Tehát adódott a kérdés, az adott országban, milyen a helyzet, ki milyennek ítéli meg a menekültválságot. Ekkor beszélt nekünk a kurzus vezetője arról, hogy Salento mennyire el- és befogadó közeg. A város tengerparti üdülőhely is egyben. Úgy gondolom, hogy ha valóban sikerülne megszervezni a Porta d’Oriente nyelviskolával egy kurzust, a diákjaink nagyon jól eltölthetnének egy hetet ebben a kisvárosban, ahol a tanulás mellett sok kulturális élmény is várja őket.

Az, hogy én bérelt autóval jutottam el Bariból Otrantóba, lehetővé tette számomra, hogy ne csak a várost, hanem egy kicsit a Salentoi- félszigetet is megismerjem, ezt a gyönyörű vidéket, amely annyi látnivalót kínál. Sajnos azt maga az iskola vezetője is elismerte, hogy a belső közlekedés nem túl jó, ő maga is az autóbérlést javasolta a csoport tagjainak.